Szarvasbikák-terítéken

Szarvasbikák terítéken 1-3 Rész

Az erdőterületekkel határos, óriási kukoricatáblák, mágnesként vonzzák a szarvasokat, melyek szinte láthatatlanná válnak, a magas kultúrnövény takarásában. Nem irigylésre méltó annak a hivatásos vadásznak a helyzete, akinek ilyen körülmények között kell meglövetni a bikát.
Jóval könnyebb a helyzet, azokon a területrészeken, ahol a vad, legelőkre, vadföldekre, vagy alacsony növésű kultúrákba vált ki. A zavarásmentes helyeken, bőgésben a bika, nem ritkán még jó fényviszonyok között feltűnik, kitűnő lehetőséget kínálva, az alapos szemrevételezésre.
Az esti vadászathoz, a leshelyet célszerű, egy vagy akár másfél órával, a vad várható felbukkanása előtt elfoglalni. Így a vadásznak bőven lesz ideje elhelyezkedni és csendben, felkészülten várhatja az áhított bika megjelenését.
A felbukkanó vad korának becslése és agancsának elbírálása, a kísérővadász feladata. Ő jogosult eldönteni, hogy kiadja e a tűzparancsot, vagy még kímélendőnek nyilvánítja a bikát.
Felhős, borús időben, még előbb kell nekiindulni, mert a korai sötétedéssel együtt, a vad mozgása is korábban valószínűsíthető. Persze a vadász, minden igyekezete ellenére, számtalanszor előfordul, hogy a vad, már a lővilágon túl, jelenik meg.
Az esti lesvadászathoz hasonlóan, a kora reggeli cserkelések is igen eredményesek lehetnek. Jó esélyekkel találkozhat ilyenkor a vadász, a teheneit kísérő, vagy éppen a tehenet kereső bikával.
A hivatásos vadászok, a bőgési előkészületek során, a magasleseket körültekintően, mindig az adott területen uralkodó széljárás és a vad, ismert mozgás irányának, figyelembe vételével helyezik el.
Gyakran előfordul, hogy az ember, már a leshely felé vezető úton, összeakad a bikával. Ha a vad is észleli a vadászokat, általában csak néhány másodpercnyi idő áll rendelkezésre, ami alatt nehéz gyors és felelős bírálatot végezni.
Más a helyzet, ha a vadász, jó széllel, nesztelenül haladva, elsőként pillantja meg a vadat. Ha a vadászoknak sikerül észrevétlen maradni, valószínűleg elegendő idejük lesz mérlegelni, hogy a kilövés, vagy a kímélet mellett döntsenek.
A szeptemberi szarvasbőgés és bikavadászat, az egész éves vadászszezon, legjobban várt időszaka, mely egyben a vadászatra jogosult szakmai felkészültségének és gazdasági eredményeinek is legfőbb mutatója. Lényeges, hogy a bőgési előkészületek munkálatai, legkésőbb július végéig befejeződjenek és a bőgés kezdetéig, a teljes augusztusi hónapon át, a lehető legnagyobb nyugalmat biztosítsák, a területen élő szarvasok számára. Ekkorra, a szarvastehenek legnagyobb része, 8-9 hetes borjakat vezet és az óvatos anyaállat, bizony hamar zokon veszi az állandó gépzúgást és jövés-menést. Egyszerűen odébb áll a zavart területről és nyugalmasabb élőhelyet keres. Ha az emberi zavarás miatt a tarvadállomány nagy része elhagyja a területet, az összes addig befektetett pénz, munka és energia, kárba vész, hiszen a teheneket kereső bikák sem fognak megmaradni olyan helyen, ahol nem érzik az ivarzó tehenek jelenlétét. Egy ilyen esetben, a bőgési bikavadászat kudarca előre borítékolható, ami hosszabb távon is kihathat, a gazdálkodás eredményeire. Egy gyenge bőgést produkáló területről ugyanis, a vendégvadászok nagy része, valószínűleg zsákmány nélkül, csalódottan indul majd haza és biztosan nem akar visszatérni jövőre sem. Arról nem is beszélve, hogy egy gyenge eredményű bika szezon után, komoly anyagi nehézségekkel nézhetnek szembe azok a vadászatra jogosultak, akik a szeptemberi szarvasbika vadásztatás bevételeiből szándékozták volna kiegyenlíteni, az akár 60-80 ezer euró-nyi vadkártartozásukat. Azokon a vadászterületeken viszont, ahol gondosan elvégezték és időben be is fejezték a bőgési előkészületeket, valamint megfelelő nyugalmat tudtak biztosítani a szarvas nász előtti időszakban, ott joggal bizakodhatnak, egy sikeres bőgési szezonban. A terület lassan feltelik a teheneket követő bikákkal és a vendégvadászoknak, csodálatos bőgési élmények közepette lesz lehetőségük terítékre hozni, a hőn áhított nagyvadat.
A szarvasbika mozgása, a bőgési időszakban is, a hajnali és az alkonyati órákban a legaktívabb. Reggel, általában még a napfelkelte előtt igyekszik visszahúzódni nappali búvóhelyére, ahonnan csak az est közeledtével, a szürkület beállta előtt indul újra, hogy csatlakozzon háreméhez, vagy, hogy teheneket keressen. Főleg az idősebb, tapasztaltabb bikákra jellemző, hogy este igen későn mutatkoznak, hajnalban pedig, még a lővilág előtt, már visszaváltanak a sűrűbe. A vadász így, mindössze reggel-este, csupán két-két órát reménykedhet a szerencsében, mert a túl korai, vagy a túl kései órák gyenge látási viszonyai, nem teszik lehetővé az agancs elbírálását és a pontos, célzott lövés leadását. A szarvasbika vadászatához ezért sok idő és türelem szükségeltetik. A hazai körülmények között, egy jónak mondható vadászterületen is, minimum 4-5 napot érdemes a vadászatra szánni ahhoz, hogy a vadász joggal bizakodhasson a sikeres elejtésben.
Magyarországon azonban, számos olyan, kiválóan kezelt vadászterület is működik, ahol a szarvas állomány nagy egyedsűrűségének és a szakszemélyzet által biztosított nyugalomnak köszönhetően, még kitűnő fényviszonyok között is, bőven adódik lehetőség a szarvasbőgés megfigyelésére, a kívánt trófeás vad kiválasztására és terítékre hozására.
A párzási időszakban, a tomboló hormonok hihetetlenül szívóssá teszik a bikát.
Egy optimális kaliberű fegyverből származó lövedék, a tüdőt vagy szívet ért találat esetén, legtöbbször jól követhető vérnyomokat eredményez, a talajon vagy a növényzeten. A hivatásos vadászok, könnyűszerrel követik az ilyen vércsapát, melynek végén, az esetek nagy többségében, már élettelenül találják a vadat.
A baj, akkor kezdődik, mikor a vadász, az izgalomtól remegő kézzel, vagy csak elhamarkodottan tesz, pontatlan lövést a vadra és az nem okoz gyors halált. A rálövés helyén egyáltalán nincs, vagy pár méter után megszűnik a szemmel követhető vérnyom.
A sebzett vad után keresésére, több kutyafajta is eredményes lehet. A hivatásos vadászok legnagyobb számban, mégis a hannoveri vérebet tartják a legalkalmasabbnak erre a feladatra. A véreb, rendkívül kifinomult szaglásával és nyugodt vérmérsékletével, kitartóan követi a csapát. Erős testalkata lehetővé teszi, hogy hajszában utolérje és megállítsa a sebzett vadat.
Magyarországon, a szeptemberi szarvasbőgés idején, napközben nem ritka a 20-25 C fokos hőmérséklet. Ezért a lőtt vadat, fontos mielőbb zsigerelni és hűtőbe szállítani.
Egy nagytestű szarvasbika tömege, meghaladhatja a 200 kg-ot, ezért az elejtett vad mozgatása és elszállítása, mindenképpen több emberes feladat, mely gépi segítséggel lényegesen leegyszerűsíthető és meggyorsítható.
A vadászház udvarára érve azután, tölgyfa ágakkal körülrakott terítéken ravatalozzák fel a szarvasbikát… végül a vadászkürt ünnepélyes hangjaival adják meg, a fejedelmi vadnak kijáró végtisztességet.
Mind a hajnali cserkelésnek, mind az esti lesvadászatnak meg van a sajátos varázsa. Ám míg az esti lesvadászat során, a fény fogyatkozásával egyenes arányban csökkennek az esélyek, addig, a legtöbbször még teljes sötétben induló, hajnali cserkelő vadászatnál, az egyre javuló látási körülmények, egyre jobb lehetőségekkel kecsegtetnek. Szeptember hónapban, a hajnalhasadás első derengő fényénél megpillantani, majd óvatosan, méterről méterre haladva közel férkőzni a teheneit kísérő, bőgő szarvasbikához, olyan vadászélmény, mely minden bizonnyal, egy egész életre, kitörölhetetlenül bevésődik a vadász emlékezetébe.
A szeptemberi szarvas nász idején, az erdő koronás királyának terítékre hozása, sok vadászember számára, egyet jelent a legcsodálatosabb vadászélménnyel. A reménnyel és izgalommal teli várakozások, a lövés leadása előtti, szívdobogtató pillanatok, a harmatos fűben, immár örök álomra szenderült fenséges vad előszöri megpillantása és áhított agancsának első érintése, valamint a vad halála miatt érzett gyász és a siker örömének különös, megindító keveréke, mind-mind felejthetetlen érzéseket szabadítanak fel a vadász lelkében. Ezek, az egész lényébe beivódó érzések ösztönzik a vadászt, hogy minden eljövendő szarvasbőgésben újra neki vágjon és megkísérelje terítékre hozni, az őszi erdő legszebb ajándékát, a bőgő szarvasbikát.